Eljön. :)

"Álomból valóság
Tudd meg, hogy eljön egyszer
Úgy lesz, hisz van rá még idő.
Álomból valóság
Pokolból mennyország.
Eljön ha kívánod, s kivárod őt
Csodákról szólni néha vétek
Én mégsem félek
Álmodni ébren oly mesés, 
Mint nyárban a vízesés.
Egy álom annyit ér
Ha egyszer véget ér
Emlékeidben mennyit él?!
Álomból valóság, 
Úgy lesz, ha úgy szeretnéd
Kívánd hát jó erősen őt.
Álomból valóság
Pokolból mennyország
Úgy lesz, ha van hozzá elég erőd!"


      

Van aki hülyén születik, és van aki időközbe válik azzá... de végülis az eredményen ez mit sem változtat... 8-|

Álmos vagyok, de van egy olyan érzésem, hogy megint nem tudok elaludni... a tegnap éjjel 01:15 után pár perccel kiültem a lépcsőre mert nem tudtam aludni, és néztem, hogy hogy esik az eső, hogy villámlik, na meg hallgattam a fülsüketítő dörgést... de nekem ez tetszik. Míg mások menekülnek előle, s rémisztőnek tartják, engem ez az ami megnyugtat. Szóval nem kell senkinek kétsége legyen az ép eszem felől, hogy ilyesmire vetemedtem éjjel
Na meg volt időm gondolkodni ezen-azon-mindenen.Elképesztő, hogy egyesek mennyire megtudnak változni. Míg eddig csak ámultam és bámultam majdhogynem "rajongásig" rajtuk mert azt hittem, hogy ó igen bennük van valami más, nem mennek a többi után hanem van saját véleményük & saját életük, s nem mutatnak tükröt senkinek (mert úgy volt), most mind kezdenek besorakozni abba a bizonyos sorba... Kiábrándító ami azt illeti.
De ami azt illeti magamból is kiábrándultam kicsit (igen, én ilyet is tudok). Míg azt hittem, hogy tiszta lelkiismerettel engedtem el valakit, mert én mindent megtettem amit tudtam, nem rajtam állt, hónapok elteltével rájöttem hogy egy ló*faszt tettem meg mindent. Mindig kimondom a véleményem, annyit beszélek mint egy gép, ha fizetnének minden szavamért már milliomos lennék rég, de még ha csak mondatonként is fizetnének is elég lenne... és pont akkor, pont neki nem tudtam elmondani, hogy mi a szívem baja. Be kell látni én is defektes vagyok néha... s még lehetett volna ott mit mondani s tenni, s akkor lehet most nem itt tartanánk, ahol tartunk. Vagy lehet de... de lehet nem. Mentségemre szolgáljon, hogy benne is volt 1-2 defekt, vagy 3, 4,5,6..... no ez már mindegy mondjuk, de akkor is kis balf*sz voltam én is...;))
A másik meg ma tudtam meg (hál' Istennek), hogy jövőhéten megyek Kolozsvárra, s van hol dolgozzunk... yeppp, legalább ennyi jó összejött. Augusztus végéig, nem tudom, hogy bele tudok menni szeptemberbe is, mert 10.-én évnyitó, 9.-én már költözünk be az intribe, na de azt még meglátjuk... Régészeti ásatáson, remélem jó lessz, eddig csak azt hallottam róla.:) Addig is szabadulok innen, s addig se gondolkozok olyanon amin nem kéne, mert lassan már kinyírom magam a gondolataimmal... De hát ugyebár én profi vagyok a saját életem megkeserítésébe, miért is ne? x_X Na de mindenesetre várom, egy kis kizökkenés az eddigiekből jól jön, még mielőtt megkezdődik a suli és megyek vissza szembenézni minden bajommal, kudarcommal, multammal s minden széppel és jóval, amit egy bentlakás takarhat. De szerencsére ott vannak a barátok mindennap, akikkel mindig helyrepofozzuk egymást ha bajunk van.:D És végül is... az jó.:))

esőesőeső...:D

Esik az eső... véégre.:D És dörög és villámlik, ez kell nekem.... mondjatok még egy hülyét aki ilyenkor kinyitja az ablakot, kiül és nézi... (én x_X) de jó eső illat van, és jó a levegő, én meg szeretem az ilyesmit. :D

:)

Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az 


ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd 


rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor 


tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire 


szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem 


érezzük magunkat három méterrel a felhők felett...

Ez is meg vóóóót.:p

    Jó volt a tegnap, elvoltunk röhögtünk egy csomót.:D
"Felnőtt lettél, azt hiszed. 
Hiszen most, is játszol, 
s komolyan veszed. 
Pedig a rejtély, 
mit soha meg nem leltél, 
még most is vár,
ahogy megjöttél,s indultál.
Azt mondom - játszunk tovább!
Újra álmodjunk hát,
mint a felnőtt gyermekek.
Még mindig tiszta szív,
és ha valami hív,
kell, hogy újra ott legyek,
hol voltunk rég.
Az kell most még. "

     

Aztán ma már indult a nagy munka itthon, korán reggel... meg nekiálltam kidolgozni az érettségi tételeket, vagyis inkább a 3. tételhez ami kell... 17 van, abból eddig kettőt csináltam meg + szeptemberig az egészet be kell nyomjuk, + neki kell álljak a németnek ha azt akarom, hogy az érettségim jól sikerüljön majd, mert van még mit behozni, szóval nem fogok unatkozni a vakáció hátralevő részében... szeptembertől meg mégúgyse...fasza... alig várom.8-|

... mert 18 éves lettem.:)

         Tádááá, és akkor ma 18 éves lettem... nem nagy szám, nemtudom mit vannak annyira oda tőle:)) engem még 18 év se fog kikupálni.:)) Aztán jönnek a kérdések, hogy "na milyen 18 évesnek lenni?" Húúú halljátok annyi minden változott egy másodperc alatt míg az óra átváltott 00:00-ra és 7.-e lett, hogy nem bírom követni, és milyen bölcs NAGYKORÚ lettem, hogy elképesztőőő (nem felnőtt, az még odébb)... szóval mondom, nem nagydolog..:p aztán holnap lessz egy "miniszülinap" csak épp páran, unokatesók, meg még páran... nem viszem ezt se túlzásba... köszöntések áradata jött felém, gondoltam megszámolom de még nem jutottam odáig, majd később megfogom.:p

         Annyi persze változott, hogy pár gyerekes dolgot el kellett hagyni az idők során, amihez néha jó lenne visszatérni, mikor még a legnagyobb problémám az volt hogy elestem, vagy az oviba sarokba állítottak, vagy összekaptunk a barátokkal. Meg jók voltak azok a délutánok mikor nem kellett csinálni semmit, hanem sötétedésig játszodtunk kinnt. Mennyit játszodtunk a széna tetején meg ugrottunk lefele, pepelődtünk egy csomót, tiszta sárosan hazamentem aztán anyu félóráig sikált még tiszta lettem.:)) meg sötétbe bujócskáztunk az utcán, Bogival loptuk a tojást, akkor még kicsi ovisok voltunk.:)) Tőlük meg tőlünk, aztan mindig főztünk belőle, de aztán mindig lebuktunk mert túl nyílvános helyre öntöttük ki.:)) Meg Csillával gyűjtöttük a katicabogarakat a kezünkbe, azok meg telesz*rták.:)) meg mikor Anita belevágott a kaktuszba.:)) tyáááá a hátsófelemmel mehettem volna sünnek, emlékszek anyu szemöldökcsipesszel szedte ki a lépcsőn, de ciki lehett nekem.:)) meg Anitával sáskát boncoltunk, meg csináltuk magunknak kisházat hol a disznóólba hol máshol aztán elvoltunk ott egesz délután, miiig be nem költöztek az egerek, és akkor én meg Brigi sikítva futottunk le az udvaron, anyu meg jött mert azt hitte de nagy baj van, mi meg majdnem sírtunk, hogy 2 egér beköltözött a kisházunkba:)) na olyankor mindig elköltöztunk máshova... meg egy csomó minden, amit ezentúl nem csinálhatunk, de minden alkalommal jót röhögünk rajta.:) szóval ez az amit "eltüntetett" ez a 18 év a mai napokból, de adott helyette sokminden máást...:)

Viva Espania!

4-0, és Spanyolország az EB győztes!!! :D